Nem hiszem, hogy ez a bejegyzés túlságosan hosszú lenne, de lássuk.
Egy alig 100 oldalas könyvről van szó, amit pár napja vásároltam a Libriben. Manapság ha könyvesboltba megyek, cél vezérel, azonban most úgy csináltam, mint mikor 10 éves voltam. Elolvastam minden könyvcímét, jó alaposan megnéztem a borítót, s átfutottam a leírást, majd a kosárba tettem. Nos, ez történt ezzel a könyvvel is.
Lényegében a sztori az elengedésről szól. Egy idős férfit ismerhetünk meg, aki megtanítja unokáját, a búcsúzásra. Ebben a pár oldalban megismerhetjük a családot, hogy hogyan hanyagolta el az idős bácsi fiát, mikor gyerek, s mennyire bánja, hogy akkor nem fogadta el, hogy ő inkább humán beállítottságú, s még ráadásul horgászni sem szeret. Hála égnek unokája jobban hasonlít rá, mint fia, ígyhát ezeket vele be tudta pótolni. De ugyanakkor a nagyanyáról is szó esik.
Tele van csodamondatokkal. Egy délutáni kis olvasmánynak mindenképp tökéletes.
Értékelés: 10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése