Előre le szeretném szögezni, hogy ez nem lesz egy hosszú beszámoló, ugyanis orrolok erre az emberiség költeményre (mondjuk leginkább a béna dolgozat miatt, amit pár napja írtunk belőle), és különben is, ez is az a könyv, amit minden magyar ember ismer. Ugye?
Szóval van nekünk egy Csongorunk, aki keresi a boldogságot és a egy Tündénk, aki tündér (WOOOW), meg egy Mirígyünk, aki boszorkány, Vagyon, Haszon, Tudás, Balga, Duzzog és a többi... Tulajdonképpen az egész történet a boldogságkeresésről szól, s végül főhősünk meg is találja azt, Tünde érzett szerelmében.
Nem volt ez rossz. Nyelvezete érthetőbb volt az eddigiekhez képest (Bánk bán. Fúj.), kvázi egy mese volt, értékes mondanivalóval, terjedelme se volt vészes, csak ne lett volna dolgozat belőle.
Értékelés: 5/10
Értékelés: 5/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése