Robert Williams: Luke és Jon

Ezt a könyvet még január elején szereztem be, ugyanis 2+1 akció volt a Libriben, és a Scolar kiadó ifjúsági sorozatának összes része szerepelt az akciós könyvek között. Az összes regény nagyon szimpatikus ebben a sorozatban, ráadásul a borítójuk is nagyszerű, azonban mielőtt még vásárláshoz folyamodtam volna, kikértem Buri véleményét, hogy szerinte melyiket érdemes megvenni (ugyanis a Minden-t kicsit megbántam mióta beszereztem, s próbálok arra ügyelni manapság, hogy olyan könyvet, ami nem éri meg, ne is vegyek meg, mert teljesen felesleges. Hála égnek a polcomon ilyenből 3-4 darab van). Tehát a Luke és Jon is a kiválasztott könyvek között volt. 

Van egy 13 éves fiú, és az apja, akik új helyre költöznek, miután elveszítik az édesanyát egy autóbalesetben. Anyagi helyzetük nem túl rózsás, az apa fából készít gyerekjátékokat, amiből nagyjából meg tudnak élni. Szóval új házuk kissé lepukkant, de ellene nem nagyon tudnak, s eleinte nem is akarnak tenni semmit. Luke összeismerkedik egy sráccal, Jonnal, aki nem is lakik tőlük olyan messze, s szép lassan barátságot kötnek. Amikor véget ér a szünet, suliba kell menniük, ahol kiderül, hogy Jont nem igazán kedvelik az osztálytársait, s mivel Luke a barátja, ő sem lesz épp népszerű. Jon-t többször is bántalmazzák, s hiába áll ki mellette Luke, csak rosszabb lesz a helyzet. Egyébként pedig főszereplőnk, Luke egy igazi művészlélek, aki állandóan fest, és teljesen nyugodt természet. Apja pedig eleinte alkoholba folytja bánatát, azonban egy nap elhatározza, hogy alkot valamit. S ezeken túl, még Jon történetét is megismerjük...

Szóval ez a könyv elég sok témát érint, de a központjában mégiscsak a halál áll, s azt hogyan tudja feldolgozni egy 13 éves gyerek, akinek valójában semmi segítsége sincs, hiszen apjával is kezd eltávolodni.

Jó volt, jó volt, különösképp az édesanya szál tetszett. Én csak azt hittem egy sima balesetről van szó, de eléggé meglepődtem, mikor kiderültek a dolgok vele kapcsolatban.

Értékelés: 7/10

Tetszett, tetszett, de hiányzott nekem belőle valami, mert miután becsuktam a könyvet nem volt olyan mégmégmégmég érzésem. Ráadásul nekem nem volt benne semmi különleges.