2016. december 29., csütörtök

Jodi Picoult: A nővérem húga

Még 11 éves koromban láttam a filmet, s akkor még nem is tudtam, hogy eredetileg ez egy könyv. A film elképesztő volt, elnyerte a tetszésem. Kétszer is megnéztem: egyszer egyedül, egyszer pedig a családdal. Mindkét alkalommal pityeregtem rajta, s végül pár évvel később, beszereztem a könyvet. (Ugyanis nem is olyan régen a Jodi Picoult könyvek új borítót kaptak, s a Nővérem húgának a borítója baromira megfogott.)
Először beszéljünk a címéről. Sokáig úgy gondoltam, hogy az angol címe (My sister's keeper) mennyivel jobb, hiszen sokkal kifejezőbb a magyarnál. Aztán most (miután végeztem a könyvvel), rájöttem, hogy a magyar sem annyira rossz, ugyanis jelzi, hogy valójában nem Kate-ről (a nővérről), hanem Annáról, a húgról szól, holott a film egész végig Kate köré építkezik. Ugyan arra következtethetnénk, hogy az elbeszélője egy középső testvére lehet, de nem, és akkor itt térjünk is át magára a könyvre.
Eddig egy JP könyvet olvastam (a többibe pedig belelapoztam), s megállapítottam, hogy az írónő imádja más-más karakter szemszögéből ábrázolni a történetet. Ami nem baj - azoknak, akik szeretnek így olvasni. Nos, én nem ezt a tábort erősítem.
Kate 3 éves kora óta küzd a leukémiával, s nem épp a leggyengébb fajtájával. Szükség lenne donorra, azonban a családban senki sem felel meg, a listára pedig nem akarnak feliratkozni, s ekko Dr. Chance megemlíti, hogy egy harmadik gyermek lehet megfelelő lehetne. Nos, ezért születik Anna, hogy a nővérét életben tartsa. Katenek a tökéletes mása lesz, mármint ami szervi dolgokat illeti. Azonban 13 év után megelégeli, hogy testvére miatt nem élhet teljes életet, így hát felkeres egy ügyvédet, akinek elmondja, hogy miért is szeretné beperelni a szüleit, s végül az egész ügy valóban eljut a bíróságig. Magáról a történetről ennyit szeretnék elárulni
A legnagyobb kérdés számomra ebben a könyvben, hogy egy szülőnek szabad-e ilyet csinálni? Csak azért szülni egy gyereket, hogy a másik életben maradjon. Sokat gondolkodtam rajta, és még most sem tudom a választ. Egyfelől semmiképp, hiszen teljes mértékben elfogadhatatlan. Valaki nem élhet csak ezért. De ott van a másik dolog is: van egy gyereked, aki haldoklik és - nyilván - rendkívülien szereted és nem hagyhatod meghalni... Hm. Nem tudom.
Igazából a karakterekkel megvoltam, egyik sem fogott meg túlságosan. Mondjuk az tetszett, hogy mikor az anya szemszögét olvastam csak a múltról tudtam meg dolgokat.
Szívszorító, szomorú, de szerintem  érdemes elolvasni.