2017. szeptember 3., vasárnap

Jókai Mór: Az arany ember

Szörnyű ember vagyok. Már megint előítéletekkel álltam neki egy könyvnek. Mivel a Kőszívű kapcsán eléggé negatív véleményem alakult ki Jókairól, s a csapból is az folyik, hogy az ő könyveit mennyire nehéz olvasni, milyen sok a leírás stb., úgy kezdtem neki ennek a regénynek, bizonyára bűn rossz lesz. És mekkorát tévedtem! (Már megint.) Hála Jim és Buri noszogatásának, nem adtam fel a Szent-Borbálánál. 
A sztori lényegében annyi, hogy van egy fiatalember, bizonyos Tímár Mihály, aki egy egyszerű kereskedő. Azonban nem egészen tisztán drága kincsekhez jut, s azoknak köszönhetően be tudja indítani vállalkozását, s így ő lesz Magyarország egyik legtehetősebb embere. Közben persze van egy szerelmi háromszög, ármánykodó gonosz "mostohatestvér", ellenszenves férfiszereplő stb. Nem akarom ezt sokáig húzni, inkább olvassa el, aki ezt látja, és eddig még nem tette, mert tényleg megéri!
Tehát: ki merem jelenteni, igen, tetszett ez a könyv. Komolyan mondom, Candide és a Pál utcai fiúk után ez a harmadik legjobb kötelezőolvasmány. Ugyan, néha kiszámítható, de azért tele van fordulattal, értékes a mondanivalója, és megismerkedhetsz rengeteg régies kifejezéssel. És most kezdeném a kevésbé pozitív, vagy számomra furcsa dolgokkal. 
Amit leginkább nem értettem, az az, hogy Tímár valószínűleg 28 éves (na jó, minimum 20, csak én képzeltem ennyivel idősebbnek), elvégre kereskedő, s Jókai azt írja egy felnőtt férfi, azonban Tíméa 14, Noémi pedig 15 éves. Csak nekem furcsa az, hogy egy 28 éves férfi olyan szemmel bámul a lányokra? (Mellesleg pár év elteltével írja is, hogy Noéminek micsoda idomai lettek mióta nem látta. Creepy...)
Aztán Jókai nem kicsit befolyásolja az olvasót. Eleinte tök jó volt, mert folyton rágódtam azon, hogy Tímár most végülis csalt vagy nem, az ő cselekedete annak minősül vagy sem. Aztán a végén az író teljesen rombol. Egyszer 2 oldalon keresztül sorolja, hogy Tímár kitől s mit lopott, aztán kb. 30 oldallal később a főszereplő tagadja az egészet, s Jókai úgy írja, mintha Tímár pár oldallal ezelőtt nem így gondolta volna. Weird.
A karakterek. Azt hiszem ez az első könyv, ahol végül egy karaktert sem tudtam megkedvelni, talán Teréza mamát. De egyébként számomra mindegyik olyan kis butuskának tűnt. Mondjuk az kicsit zavart, hogy a végén OMG SPOILER Athalie meglepő módon 100%osan meg volt arról győződve, h Tímár él, és valaki mást temettek el, s az a valaki bizony ellopta Tímár ruháját. Hagyjuk már. Jó, rajta kívül valóban csak Tímár tudott a rejtekhelyről, de ennyire pontosan nem tudhatta az a buta liba.
Óóó, az a rengeteg ismeretlen, régies kifejezés. Hát megölt! Az meg végképp, mikor az ismeretlen szót egy másik ismeretlennel magyarázott. Én olvasás közben nem akarok google-t használni!
Hiába élek Magyarországon, néha baromira nem tudtam beazonosítani hol járnak a szereplők.
Furcsa volt számomra, hogy a halált sosem írta le hosszasan, pedig manapság az írók ennek oldalakat szentelnek. 
KI NEVEZI EL A 2. GYEREKÉT IS DÓDINAK, MIKOR AZ ELSŐ MEGHALT??(deodát. meghaltam)
Tímár és Kacsuka románca egy mosolyból alakult ki. De a mosoly után nem beszéltek, csak 5 évre rá kb. MAF.
Mindazonáltal a sztori teljesen rendben volt. Fordulatos, izgalmas, és tényleg tetszett a mondanivalója. 

2017. június 18., vasárnap

Jay Asher: 13 reasons why

Először a sorozatot láttam, ezért eléggé csalódásként ért a könyv. Szerintem a sorozat készítői a végét sokkal jobbra csinálták meg. Különben is: belevitték a szülőszálat, a karakterek jobban ki voltak dolgozva, és jót tett az egésznek, hogy nem egy naposra csinálták (mert a könyvben a 13 tape-t egy nap alatt végighallgatja).
A sztoriról annyit, hogy egy lány öngyilkosságot követ el, s ennek okait kazettára rögzíti, s ezeket elküldi mindenkinek, aki szerepet játszott abban, hogy erre a döntésre jusson. 
Mondjuk az tetszett, hogy a könyvben Clay többször is kijelenti, hogy Hannah-nak semmi joga nincs ahhoz, hogy halála után büntesse őket, mert végülis ez már csak az ő döntése volt. 
Mindenesetre véleményem szerint a sorozat fényévekkel, jobb, és senki ne legyen olyan ostoba mint én, hogy megrendeli, vár rá 3 hetet, olvassa 4 héten keresztül (mert annyira rossz), és végül kirakja a könyvespolcára. Hülyeség volt.

Értékelés: 5/10

Fredrik Backman: A hazavezető út minden reggel egyre hosszabb

Nem hiszem, hogy ez a bejegyzés túlságosan hosszú lenne, de lássuk.
Egy alig 100 oldalas könyvről van szó, amit pár napja vásároltam a Libriben. Manapság ha könyvesboltba megyek, cél vezérel, azonban most úgy csináltam, mint mikor 10 éves voltam. Elolvastam minden könyvcímét, jó alaposan megnéztem a borítót, s átfutottam a leírást, majd a kosárba tettem. Nos, ez történt ezzel a könyvvel is. 
Lényegében a sztori az elengedésről szól. Egy idős férfit ismerhetünk meg, aki megtanítja unokáját, a búcsúzásra. Ebben a pár oldalban megismerhetjük a családot, hogy hogyan hanyagolta el az idős bácsi fiát, mikor gyerek, s mennyire bánja, hogy akkor nem fogadta el, hogy ő inkább humán beállítottságú, s még ráadásul horgászni sem szeret. Hála égnek unokája jobban hasonlít rá, mint fia, ígyhát ezeket vele be tudta pótolni. De ugyanakkor a nagyanyáról is szó esik.
Tele van csodamondatokkal. Egy délutáni kis olvasmánynak mindenképp tökéletes.

Értékelés: 10/10

Wolfgang Herrndorf: Csikk

A Csikk című könyvet pár éve láttam  Burinál az egyik táborban. Az ő véleménye alapján nem volt szimpatikus, ráadásul folyton a cigarettacsikk jelent meg a fejemben, akárhányszor megláttam ezt a szót. Aztán mikor volt a Libriben a 2+1 akció, beszereztem, mert a Zuhanás sokkja nem volt az üzletben. 
Először is meg kell jegyeznem, hogy többnyire angol és magyar szerzőktől olvasok. Gondoltam, hogy bizonyára más lesz a stílus, eltérő a megszokottól (bár ez leginkább szerzőktől függ, de úgyhiszem ez azért összekapcsolható a nemzettel is.) Nekem a fordítás sem jött be néhány helyen. Volt, hogy egy-egy német melléknevet németül hagyott, s a magyar fokozást tette rá, így nem értettem meg a szót. 
Egyébként szerintem kalandregénynek is mondható, ugyanis a van egy srác, akinek az édesapja elutazik, anyja megint rehabra megy, s ő egyedül marad. Ám nem sokáig. Jön az orosz Csikk nevezetű fiú, aki egy utazásra invitálja. Rozoga autójukkal beutazzák Németországot, s különböző kalandokba keverednek. 
Szórakoztató volt, néhol szomorú, de egynek elment,

Értékelés: 7/10

2017. május 8., hétfő

Petőfi Sándor: A helység kalapácsa

Egy irodalmi projekt miatt kellett elolvasnom ezt az eposzt, különben nem szerepel a kötelező olvasmányok listáján, holott nem volt rossz. 
Érthető nyelvezet, humoros mondatok, humoros karakterek, humor történet, 64 oldal... Mi lehet a baj?
Tehát van nekünk egy kovácsunk, akit bezárnak a templomba, hogy a helyi kántor udvarolni tudjon a kocsmárosasszonynak. Időközben csak kiszabadul a helység kalapácsa, s pont nyakon csípi a kántort, miközben ő az asszonyának udvarol. Verekedés tör ki a kocsmában, Harangláb pedig figyelmezteti a bírót a helyzetről. Fejenagyot kalodába csukják és that's it. 

Nem értékelem, és nem, nem azért mert értékelhetetlen, csak hát nem is tudom... Ez nem egy olyan dolog. Remélem elég magyarázat xd

Jennifer Niven: All the Bright places


Ha jól emlékszem két éve kaptam Tírától ezt a könyvet karácsonyra. Egészen idáig pihentettem, s ezt jól is tettem, úgy hiszem, ugyanis valószínűleg 2 évvel ezelőtt többször kellett volna fellapoznom a szótárat, nem úgy, mint most. Tulajdonképpen ez egy utazós könyv volt: csak buszon és vonaton olvastam, na jó, néha a könyvtárban is, és igazából az utolsó 30 oldalt itthon az ágyamban...

Főszereplőink Finch és Violet, akik első találkozása eléggé kínos, mert a Bell Towerben futnak össze, méghozzá mindketten épp életüket akarják eldobni. Végül Finch győzi meg Violetet, hogy ennek semmi értelme, s így hát lelépnek. Gyorsan el is kezd terjedni a pletyka, miszerint Violet, a hős, megmentette az amúgyis fura, szuicid hajlamú Finchet. A suli tanácsadója, Embryo próbál segíteni Finchnek, kisebb-nagyobb sikerrel. 
Ahogy halad a sztori, betekinthetünk főszereplőink magánéletébe, s csak hamar kiderül, hogy egyikük élete sem tökéletes (különben nem akarták volna megölni magukat lol, csak hát az ember azt hinné, hogy a Violet-féle embernek minden ragyogó). 
Földrajz órán azt a feladatot kapják, hogy járják be Indiana ismeretlen helyeit, majd év végén egy kiselőadást tartsanak a kalandokból. Finch gyorsan lecsap a leányzóra, s innen indul be a történet... Sok együtt töltött idő alatt, egymásba szeretnek, összejönnek, de aztán jön a váratlan zárás...
Miközben olvastam, gyakran úgy éreztem, mintha a Csillagainkban a hibát, az Alaska nyomábant és a Romeó és Júliát olvasnám egyszerre. De nem volt rossz mix. 
Könnyen olvasható, érzelmes, olykor mulatságos, szívszorító regény ez. Szerettem a karaktereket. Nem volt különleges, de egy ilyen könyv társaságában zötykölődni a vonaton pont megfelelő. 
Értékelés: 8/10

Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde

Előre le szeretném szögezni, hogy ez nem lesz egy hosszú beszámoló, ugyanis orrolok erre az emberiség költeményre (mondjuk leginkább a béna dolgozat miatt, amit pár napja írtunk belőle), és különben is, ez is az a könyv, amit minden magyar ember ismer. Ugye? 
Szóval van nekünk egy Csongorunk, aki keresi a boldogságot és a egy Tündénk, aki tündér (WOOOW), meg egy Mirígyünk, aki boszorkány, Vagyon, Haszon, Tudás, Balga, Duzzog és a többi... Tulajdonképpen az egész történet a boldogságkeresésről szól, s végül főhősünk meg is találja azt, Tünde érzett szerelmében. 
Nem volt ez rossz. Nyelvezete érthetőbb volt az eddigiekhez képest (Bánk bán. Fúj.), kvázi egy mese volt, értékes mondanivalóval, terjedelme se volt vészes, csak ne lett volna dolgozat belőle.

Értékelés: 5/10