2017. június 18., vasárnap

Jay Asher: 13 reasons why

Először a sorozatot láttam, ezért eléggé csalódásként ért a könyv. Szerintem a sorozat készítői a végét sokkal jobbra csinálták meg. Különben is: belevitték a szülőszálat, a karakterek jobban ki voltak dolgozva, és jót tett az egésznek, hogy nem egy naposra csinálták (mert a könyvben a 13 tape-t egy nap alatt végighallgatja).
A sztoriról annyit, hogy egy lány öngyilkosságot követ el, s ennek okait kazettára rögzíti, s ezeket elküldi mindenkinek, aki szerepet játszott abban, hogy erre a döntésre jusson. 
Mondjuk az tetszett, hogy a könyvben Clay többször is kijelenti, hogy Hannah-nak semmi joga nincs ahhoz, hogy halála után büntesse őket, mert végülis ez már csak az ő döntése volt. 
Mindenesetre véleményem szerint a sorozat fényévekkel, jobb, és senki ne legyen olyan ostoba mint én, hogy megrendeli, vár rá 3 hetet, olvassa 4 héten keresztül (mert annyira rossz), és végül kirakja a könyvespolcára. Hülyeség volt.

Értékelés: 5/10

Fredrik Backman: A hazavezető út minden reggel egyre hosszabb

Nem hiszem, hogy ez a bejegyzés túlságosan hosszú lenne, de lássuk.
Egy alig 100 oldalas könyvről van szó, amit pár napja vásároltam a Libriben. Manapság ha könyvesboltba megyek, cél vezérel, azonban most úgy csináltam, mint mikor 10 éves voltam. Elolvastam minden könyvcímét, jó alaposan megnéztem a borítót, s átfutottam a leírást, majd a kosárba tettem. Nos, ez történt ezzel a könyvvel is. 
Lényegében a sztori az elengedésről szól. Egy idős férfit ismerhetünk meg, aki megtanítja unokáját, a búcsúzásra. Ebben a pár oldalban megismerhetjük a családot, hogy hogyan hanyagolta el az idős bácsi fiát, mikor gyerek, s mennyire bánja, hogy akkor nem fogadta el, hogy ő inkább humán beállítottságú, s még ráadásul horgászni sem szeret. Hála égnek unokája jobban hasonlít rá, mint fia, ígyhát ezeket vele be tudta pótolni. De ugyanakkor a nagyanyáról is szó esik.
Tele van csodamondatokkal. Egy délutáni kis olvasmánynak mindenképp tökéletes.

Értékelés: 10/10

Wolfgang Herrndorf: Csikk

A Csikk című könyvet pár éve láttam  Burinál az egyik táborban. Az ő véleménye alapján nem volt szimpatikus, ráadásul folyton a cigarettacsikk jelent meg a fejemben, akárhányszor megláttam ezt a szót. Aztán mikor volt a Libriben a 2+1 akció, beszereztem, mert a Zuhanás sokkja nem volt az üzletben. 
Először is meg kell jegyeznem, hogy többnyire angol és magyar szerzőktől olvasok. Gondoltam, hogy bizonyára más lesz a stílus, eltérő a megszokottól (bár ez leginkább szerzőktől függ, de úgyhiszem ez azért összekapcsolható a nemzettel is.) Nekem a fordítás sem jött be néhány helyen. Volt, hogy egy-egy német melléknevet németül hagyott, s a magyar fokozást tette rá, így nem értettem meg a szót. 
Egyébként szerintem kalandregénynek is mondható, ugyanis a van egy srác, akinek az édesapja elutazik, anyja megint rehabra megy, s ő egyedül marad. Ám nem sokáig. Jön az orosz Csikk nevezetű fiú, aki egy utazásra invitálja. Rozoga autójukkal beutazzák Németországot, s különböző kalandokba keverednek. 
Szórakoztató volt, néhol szomorú, de egynek elment,

Értékelés: 7/10

2017. május 8., hétfő

Petőfi Sándor: A helység kalapácsa

Egy irodalmi projekt miatt kellett elolvasnom ezt az eposzt, különben nem szerepel a kötelező olvasmányok listáján, holott nem volt rossz. 
Érthető nyelvezet, humoros mondatok, humoros karakterek, humor történet, 64 oldal... Mi lehet a baj?
Tehát van nekünk egy kovácsunk, akit bezárnak a templomba, hogy a helyi kántor udvarolni tudjon a kocsmárosasszonynak. Időközben csak kiszabadul a helység kalapácsa, s pont nyakon csípi a kántort, miközben ő az asszonyának udvarol. Verekedés tör ki a kocsmában, Harangláb pedig figyelmezteti a bírót a helyzetről. Fejenagyot kalodába csukják és that's it. 

Nem értékelem, és nem, nem azért mert értékelhetetlen, csak hát nem is tudom... Ez nem egy olyan dolog. Remélem elég magyarázat xd

Jennifer Niven: All the Bright places


Ha jól emlékszem két éve kaptam Tírától ezt a könyvet karácsonyra. Egészen idáig pihentettem, s ezt jól is tettem, úgy hiszem, ugyanis valószínűleg 2 évvel ezelőtt többször kellett volna fellapoznom a szótárat, nem úgy, mint most. Tulajdonképpen ez egy utazós könyv volt: csak buszon és vonaton olvastam, na jó, néha a könyvtárban is, és igazából az utolsó 30 oldalt itthon az ágyamban...

Főszereplőink Finch és Violet, akik első találkozása eléggé kínos, mert a Bell Towerben futnak össze, méghozzá mindketten épp életüket akarják eldobni. Végül Finch győzi meg Violetet, hogy ennek semmi értelme, s így hát lelépnek. Gyorsan el is kezd terjedni a pletyka, miszerint Violet, a hős, megmentette az amúgyis fura, szuicid hajlamú Finchet. A suli tanácsadója, Embryo próbál segíteni Finchnek, kisebb-nagyobb sikerrel. 
Ahogy halad a sztori, betekinthetünk főszereplőink magánéletébe, s csak hamar kiderül, hogy egyikük élete sem tökéletes (különben nem akarták volna megölni magukat lol, csak hát az ember azt hinné, hogy a Violet-féle embernek minden ragyogó). 
Földrajz órán azt a feladatot kapják, hogy járják be Indiana ismeretlen helyeit, majd év végén egy kiselőadást tartsanak a kalandokból. Finch gyorsan lecsap a leányzóra, s innen indul be a történet... Sok együtt töltött idő alatt, egymásba szeretnek, összejönnek, de aztán jön a váratlan zárás...
Miközben olvastam, gyakran úgy éreztem, mintha a Csillagainkban a hibát, az Alaska nyomábant és a Romeó és Júliát olvasnám egyszerre. De nem volt rossz mix. 
Könnyen olvasható, érzelmes, olykor mulatságos, szívszorító regény ez. Szerettem a karaktereket. Nem volt különleges, de egy ilyen könyv társaságában zötykölődni a vonaton pont megfelelő. 
Értékelés: 8/10

Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde

Előre le szeretném szögezni, hogy ez nem lesz egy hosszú beszámoló, ugyanis orrolok erre az emberiség költeményre (mondjuk leginkább a béna dolgozat miatt, amit pár napja írtunk belőle), és különben is, ez is az a könyv, amit minden magyar ember ismer. Ugye? 
Szóval van nekünk egy Csongorunk, aki keresi a boldogságot és a egy Tündénk, aki tündér (WOOOW), meg egy Mirígyünk, aki boszorkány, Vagyon, Haszon, Tudás, Balga, Duzzog és a többi... Tulajdonképpen az egész történet a boldogságkeresésről szól, s végül főhősünk meg is találja azt, Tünde érzett szerelmében. 
Nem volt ez rossz. Nyelvezete érthetőbb volt az eddigiekhez képest (Bánk bán. Fúj.), kvázi egy mese volt, értékes mondanivalóval, terjedelme se volt vészes, csak ne lett volna dolgozat belőle.

Értékelés: 5/10

2017. március 18., szombat

Robert Williams: Luke és Jon

Ezt a könyvet még január elején szereztem be, ugyanis 2+1 akció volt a Libriben, és a Scolar kiadó ifjúsági sorozatának összes része szerepelt az akciós könyvek között. Az összes regény nagyon szimpatikus ebben a sorozatban, ráadásul a borítójuk is nagyszerű, azonban mielőtt még vásárláshoz folyamodtam volna, kikértem Buri véleményét, hogy szerinte melyiket érdemes megvenni (ugyanis a Minden-t kicsit megbántam mióta beszereztem, s próbálok arra ügyelni manapság, hogy olyan könyvet, ami nem éri meg, ne is vegyek meg, mert teljesen felesleges. Hála égnek a polcomon ilyenből 3-4 darab van). Tehát a Luke és Jon is a kiválasztott könyvek között volt. 
Van egy 13 éves fiú, és az apja, akik új helyre költöznek, miután elveszítik az édesanyát egy autóbalesetben. Anyagi helyzetük nem túl rózsás, az apa fából készít gyerekjátékokat, amiből nagyjából meg tudnak élni. Szóval új házuk kissé lepukkant, de ellene nem nagyon tudnak, s eleinte nem is akarnak tenni semmit. Luke összeismerkedik egy sráccal, Jonnal, aki nem is lakik tőlük olyan messze, s szép lassan barátságot kötnek. Amikor véget ér a szünet, suliba kell menniük, ahol kiderül, hogy Jont nem igazán kedvelik az osztálytársait, s mivel Luke a barátja, ő sem lesz épp népszerű. Jon-t többször is bántalmazzák, s hiába áll ki mellette Luke, csak rosszabb lesz a helyzet. Egyébként pedig főszereplőnk, Luke egy igazi művészlélek, aki állandóan fest, és teljesen nyugodt természet. Apja pedig eleinte alkoholba folytja bánatát, azonban egy nap elhatározza, hogy alkot valamit. S ezeken túl, még Jon történetét is megismerjük...
Szóval ez a könyv elég sok témát érint, de a központjában mégiscsak a halál áll, s azt hogyan tudja feldolgozni egy 13 éves gyerek, akinek valójában semmi segítsége sincs, hiszen apjával is kezd eltávolodni.
Jó volt, jó volt, különösképp az édesanya szál tetszett. Én csak azt hittem egy sima balesetről van szó, de eléggé meglepődtem, mikor kiderültek a dolgok vele kapcsolatban.

Értékelés: 7/10
Tetszett, tetszett, de hiányzott nekem belőle valami, mert miután becsuktam a könyvet nem volt olyan mégmégmégmég érzésem. Ráadásul nekem nem volt benne semmi különleges.